"Molnár Tibor Építészeti Díj - 2020" - díjátadás

2020. szeptember 23.
A Fejér Megyei Építészek Kamarája által 2017-ben alapított Molnár Tibor Építészeti Díj - 2020 átadására 2020. szeptember 23-án került sor Molnár Tibor egykori háza előtt Székesfehérváron, a Várkörúton.
15 pályázat közül választotta ki a Bíráló Bizottság a 3 Díjazottat. A Díjnak fokozatai nincsenek, oklevéllel, emlékéremmel, és pénzjutalommal jár.


A díjazottak:  Karikóné Czanek Henrietta; Gelencsér Olivér; Horváth Bálint
A pályázatokból kiállítást is rendeztünk, mely 2020. október 07-ig a helyszínen megtekinthető.
Gratulálok a díjazottaknak, köszönöm minden pályázó munkáját, s biztatom tagjainkat, hogy 2021-ben is pályázzanak! N.L.
Molnár Tibor Építészeti díj – 2020, a díjazott pályázatok Mahler György alelnök méltatásával :

Karikóné Czanek Henrietta - Székesfehérvár, Zsolt u. 13. szám alatti lakóépület bővítés és tetőtér beépítés


„ A modern építészet legnagyobb ellensége a hely szellemével szembeni közömbösség, a térnek egyedül a gazdasági és technikai szükségletek szerinti mérlegelése”

Idézi Cságolyi Ferenc Építészet és kultúra című könyvében Vittorio Gregotti megállapítását. Majd így folytatja, immár a saját szavaival:

„ A másik modern (avagy helyfüggő vagy regionalista építészet stb.) tartalma csak vázlatosan körvonalazható. Valami olyasmi, ami a nemzetközi modernnel szemben fontosnak, sőt meghatározónak tartotta a helyet, és nem csak a szűken vett építési helyszínt, hanem a teljes környezetet, a helyi hagyományokat és kultúrát. Valami olyan építészet, amely nem hagyta magát pontokba foglalt szabályokba zárni, mert tudta, hogy minden épület, minden feladat egyedi, amit rengeteg különböző tényező határozhat meg. Valami olyan építészet, ami nem törekedett világmegváltó célokra, gigantikus művek létrehozására, hanem megelégedett a kicsi feladatokkal, az éppen aktuális problémák megoldásával. Valami olyan építészet, ami nem anyagi jellegű, nem a pénz uralma alatt áll és nem az üzleti megtérülés volt a legfőbb hívószava. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban valami olyan építészet, amiben érzelmek élnek és ami nem csak csodálható, de szerethető is.”  

Czanek Heni Zsolt utcai épülete, bátran mondhatom, hogy eme építészeti hagyomány örökösének nevezhető. Azt hiszem nem tudnám jobban jellemezni munkáját a fenti mondatoknál. A meglévő, műemléknek nem nevezhető, de a tulajdonosoknak és nekünk fehérvári lakosoknak is kedves, környezetébe  jól illeszkedő épület átalakításához gyengéd kézzel, de nagy bátorsággal fogott hozzá. Az utcai homlokzat értékeit gondosan megtartva korszerűsítette és építette tovább kortárs anyagokkal és stílusban. Így egy új harmóniát teremtett, a hagyományos utcaképet híven megőrizve. Az udvar felőli hozzáépítés egy olyan érzékeny modern stílusban történt, ami nem bontja meg az épület egységét. Az anyaghasználat és a részletek kialakításának gondossága biztosítja a barátságos összhangot a 20 század elején, azaz jó száz évvel ezelőtt épült meglévő utcai és a hozzáépített 21. századi rész között.
Az épületben a múlt és jelen mind a külsőben, mind a belső kialakításban tetten érhető. A belső hagyományos részletgazdag „polgári” stílusa különbözik a külső modern megjelenéstől. Ez a két stílus keveredése egy finom feszültséget kelt, amely azonban nem szétfeszíti az épület egységességét, hanem izgalmas egyensúlyt teremt. Olyan mint a csilis csoki, érdekes, izgalmas, furcsa, de finom.

Végül csak a jókívánság maradt hátra. Kívánok sok hasonló gondosan megtervezett és szeretettel megvalósított épületet Heni életében. Valamint had kívánjak magunknak és környezetünknek is hasonló felfogásban megépült házakat városunkban, megyénkben.

Gelencsér Olivér - Székesfehérvár, Szilva u. 52. szám alatti lakóépület



Kénytelenek vagyunk elfogadni korunk építészetére jellemző tényeket. Azaz azt a zavarbaejtő sokféleséget és sokszínűséget, amit a mai építészet produkál. A korábbi századok stíluskövető építészetével szemben ma nincs egységes „kánon”, ami alapján könnyen el lehetne igazodni az építészet világába. A pályázat zsűrijének is egyszerűbb dolga lenne az építészeti minőség megítélése terén, ha csak azt kéne mérlegelni, hogy az épület az adott kánon követelményeinek mennyire felel meg. Sajnos azonban ma ilyen itiner nem áll rendelkezésre.

Nem szükséges azonban itiner annak a megítéléséhez, hogy Gelencsér Olivér által tervezett Szilva utcában álló ház magas építészeti minőséget képvisel. Az amerikai modern építészetnek a globális kultúra segítségével idepottyant darabja új és friss formákat honosít meg az Őrhalmi szőlők autópályára hajló végein. A Frank Lloyd Wright 100 évvel ezelőtti modern építészeti forradalmán nevelkedett amerikai vidéki lakóház építészet minden pozitív jellemzőjét hordozza az épület. A Wright-féle híres „konzol” elv jellemzi, a konzol minden előnyével együtt. A konzol árnyékol, véd az eső ellen, védi a falakat az időjárás viszontagságaitól, átmeneti teret alkot, amely izgalmas és praktikus, emelett látensen még a magyar parasztház tornácára is utalhat. Bár valószínűleg nem akar utalni, de ez nem baj. (Megjegyzés:Wrigth a falevél és a galyak statikáját utánozta a konzollal.)
 
A nagy méretű nyílások a falakat szinte jelképessé teszik. A külső és belső tér összekapcsolása által a belsőt felszabadítják a „barlang szerű” forma alól. Ahogy Wrigt írja: „Nem barlangot vagy üreget kell tervezni. A belső tér felszabadítása a börtön-érzet alól, felszabadítja az építészetet is a gondolat-börtönből. Ez a bátor, szabad emberek otthona. A félénkek üregekbe bújnak.” Olivér épülete ezt a gondolatot népszerűsíti Fehérváron.

Az alaprajzról is ejtsünk néhány szót. Az alaprajz szép, tudatos elrendezésben alkalmazza a nappali funkciókra az „áramló tér” elvet, míg a háló részekre a határozott térrendezés a jellemző. Jegyezzük meg, hogy az Amerikában jellemző, nagyobb telekméretek és szabadonálló elrendezés helyett itt egy kötött oldalhatáros elrendezésre kellett a megfelelő alaprajzot megszerkeszteni. A tervező ezt a nehéz feladatot is kiválóan megoldotta.
Laudációm végén ismét a jókívánságaimat kell tolmácsolni. Sok hasonló nagyszerű épületet kívánunk és várunk Olivértől a jövőben!

Horváth Bálint - martonvásári Tóth Iván Sportcsarnok



A martonvásári Beethoven Általános Iskola bővítéseként épült sportcsarnokot nyertesünk Békés Ádámmal, Glück Endrével és Kovács Zoltánnal közösen tervezte. Így a laudációban tervezőket fogok említeni, de természetesen jelen esetben a díjazott tagtársunk, Horváth Bálint érdemeit fogom méltatni.

Ugye a kérdés mindig az, hogy miért szép? Amellett, hogy egy épületnek a funkcionális igényeket a lehető legmagasabb szinten kell kielégíteni, műszakilag a kor színvonalának megfelelőnek kell lenni, gazdaságos megvalósíthatóságról már nem is beszélek... de mégis ott a kérdés mindig, hogy miért szép? Vagy, hogy szép-e? Egy sportcsarnok esetében nem alapvető követelmény a kimagasló esztétikai igény. Főleg egy kisváros esetében könnyen belenyugodhatnak a városi vezetők és a tervezők is, hogy a szűkös költségvetésből létrehozott új sportcsarnok, ami ráadásul még az iskola tornatermi igényeit is szolgálja, megfelel a fent sorolt követelményeknek, szépség tekintetében azonban csak a „még vállalható” kategóriát üti meg.

Horváth Bálint és alkotótársai azonban szerencsére nem elégedtek meg ezzel a színvonallal. Az előregyártott vasbeton csarnokvázat rafinált módszerekkel rejtik el az orrunk elől. A felületes szemlélő nem is gondolná, hogy az épület „bőre” alatt milyen csontváz rejtőzik. Azt hiszem, az egyik fő cél – mint általában a szép és jó épületek esetében – a környezetbe illesztés volt. A környezet elsősorban családi házakat és hasonló kisebb léptékű épületeket tartalmazó környék. A sportcsarnok viszont méreteiben többszöröse a környező épületeknek. A tervezők ezt az ellentmondást azzal oldották fel, hogy a homlokzatokat több részre tagolták, különböző anyagokat alkalmaztak, a felületek térbeli mozgatásával fény-árnyék játékot teremtettek. Az előretolt homlokzatot alacsonyabbra tervezték a csarnok tényleges magasságánál, így tették látszólag „szerényebb” magasságúvá az épületet. Az anyaghasználat gondossága elismerésre méltó. A téglaburkolat finom kidolgozottsága és az ablakok árnyékolásának esztétikus, építészeti elemként történő kialakítása is hozzájárul az ember léptékű megjelenéshez. Az épület kortárs kialakításához azonban nem fér kétség, nem esnek a tervezők a nosztalgikus formálás hibájába. Pedig egy ilyen környezetben, a Brunszvik-kastély erőterében nagy lehet a csábítás.

Az alkotóknak és természetesen kiemelten díjazottunknak, Horváth Bálintnak további sikereket kívánunk úgy főépítészként, mint tervező építészként egyaránt.

Képek a díjátadóról:









Share

Vissza

Partnereink

Társkamarák

©2012 | Fejér Vármegyei Építészek Kamarája